Történetünket kőtáblákba vésed.
Szerelmet talált bennem a létezésed.
A semmi közepén sétálok veled.
Kézen fogva nézzük a végtelen teret.
Bekötött szemű embereket látunk,
kacagva, ordítva bolyonganak.
Egyikük leveszi a szemfödelet,
Körülnéz, s lezuhan a mélybe…
Látom az arcodon a szomorúságot,
S kezedben egy fekete sálat,
Mi eddig az én szememen volt.
Villámként csap belém a felismerés.
- Biztosan mindjárt én is leesek -
Görcsösen szorítom meg a kezed.
Szemeidbe nézek, s érzem a belőle áradó
Nyugalmat, s meleget.
Kezem elernyed, s te átadsz nekem két kőtáblát.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Hozzászólások