Történetünket kőtáblákba vésed.
Szerelmet talált bennem a létezésed.
A semmi közepén sétálok veled.
Kézen fogva nézzük a végtelen teret.
Bekötött szemű embereket látunk,
kacagva, ordítva bolyonganak.
Egyikük leveszi a szemfödelet,
Körülnéz, s lezuhan a mélybe…
Látom az arcodon a szomorúságot,
S kezedben egy fekete sálat,
Mi eddig az én szememen volt.
Villámként csap belém a felismerés.
- Biztosan mindjárt én is leesek -
Görcsösen szorítom meg a kezed.
Szemeidbe nézek, s érzem a belőle áradó
Nyugalmat, s meleget.
Kezem elernyed, s te átadsz nekem két kőtáblát.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...