Történetünket kőtáblákba vésed.
Szerelmet talált bennem a létezésed.
A semmi közepén sétálok veled.
Kézen fogva nézzük a végtelen teret.
Bekötött szemű embereket látunk,
kacagva, ordítva bolyonganak.
Egyikük leveszi a szemfödelet,
Körülnéz, s lezuhan a mélybe…
Látom az arcodon a szomorúságot,
S kezedben egy fekete sálat,
Mi eddig az én szememen volt.
Villámként csap belém a felismerés.
- Biztosan mindjárt én is leesek -
Görcsösen szorítom meg a kezed.
Szemeidbe nézek, s érzem a belőle áradó
Nyugalmat, s meleget.
Kezem elernyed, s te átadsz nekem két kőtáblát.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
2025-06-13
|
Horror
A fiúk merevedése és a lányok nedvesedése jelezte, hogy a kezdeti sokk ellenére nincs ellenükre...
2025-06-12
|
Egyéb
Ez egy nem túl erotikus de számomra meghatározó story<br />
Építő kritikát elfogadok hogy...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?