történet

Őszi eső illata száll,
Borús a hajnali égbolt,
Messzi ablakban egy lány áll,
Érzi, elnyeli a pokol.

Szerelme eddig az égben tartotta,
Napjai a mennyben teltek,
Álmait a férfi valóra váltotta,
Újra és újra szerelembe estek.

A boldogság takarója alatt élt,
Párnája a szerelem volt,
Életében először remélt,
Ám most úgy érzi, halott.

A férfit hidegen hagyta a lány szerelme,
S visszaszállt a földre,
A lány vigaszt keresve elindult,
De a pokol elnyelte.

Lelke mélyen sebződött,
A férfi sebezte meg,
Az érzéseivel nem törődött,
S kiutat keresett.

A lány is új utat keres,
Egy újat a boldogság felé,
Bár a végállomás kétes,
Küzd, keres, remél.

Tudja, hogy egyszer majd eljő,
Ki az álmait valóra váltja,
Ki simítja, mint a hajnali eső,
S ki felviszi megint a mennyországba.