töredék

gyönyörü szép emlék
örizd lángunk melegét
a friss tavasz csodált napjait
s mindazt a sok régi szép
dolgot amit mi annyira szerettünk...
de nézd az arcnak most máss kell
friss üdvöt s szép múltat
s csak az édes tavaszt
nézni ablakodból
aranyat,életet,képeket
a báj szépségét s az
öröklét szép uzsoráját...
az órák s minden látvány
most fehérben áll
megöli a szépség emlékét
s édes tél marad a virágnak
s mig eltünik jövönk,addig
kincsei az égben hódolva figyelik
a földiek útjait-
nemrég sorsodat néztem
a romboló időn át
gyermeked gyorsan felnőtt
bár földünk véges s mégis
másnak add örök szépséget
újjászületést s gyönyört
s a viharos szél dühe
nem felejt,hiszen csillagok
vagyunk mindannyian s
a sors zord éhinségeinek
szeleit tárja elénk
s őrizni kész ha meghalunk
végzetes múlás percnyi
szinpadi játék s titkos irányt húzz
frissen s mindig küzd,
de az idő folytása elragad