Titokzatos Lény

Próbálom kifürkészni gondolataid,
Kitalálni, mi tereng lelked habjain,
Mit látsz, hallasz és mit tapintasz,
Keserűséget mért nem hullatsz?
Évek óta ismerlek, de mégsem egészen,
Csoda vagy Te, ezért nem értelek!

Csakis az tökéletes mi befejezett,
A halál az, mi azzá teszi az embert,
Te ezt mégis meghazudtolod,
Hibáid magadtól elhagyod!
Évek óta ismerlek, de mégsem egészen,
Csoda vagy Te, ezért nem értelek!

Mindig tartogatsz valami meglepetést,
Ezzel fokozod bennem az érdeklődést,
Te, ki nem borong legyen bármi gond,
Azt játszi módon, hamar megoldod,
Évek óta ismerlek, de mégsem egészen,
Csoda vagy Te, ezért nem értelek!

S mivel sajnos én már nem ilyen vagyok,
Problémáimon sokszor hosszan fortyogok,
Mellém állsz és támaszt nyújtasz,
Segítesz, s hamar megvígasztalsz,
Évek óta ismerlek, de mégsem egészen,
Csoda vagy Te, ezért nem értelek!