Sötét, borús estén... egyedül sétáltam
Magányosan, egy temető kis zugában
Végighaladva a sírok között...
Szemembe a könny, bele-bele szökött
Nem éreztem semmi, csak, hogy egyedül vagyok
Nem vesz körül senki, nem fogják a karom
Letelepedvén az egyik sír közelébe
Emlékeim röppentek vissza a fejembe
Fájó emlékek melyeket csak én érzek
A halottak már tudják mit jelent az élet
Elmerengve gondolataimban
Egy kis zajt hallottam
Mintha valaki szuszogna mellettem
Figyelmem most a sírokra szegeztem
Nem tudtam mi lehet... de féltem
Remegő kezemmel az eget kémleltem
Ekkor valamit megláttam az égen
Fényes csillag világította meg lényem
Átsuhant rajtam az egész életem
Belőlem teljesen kihunyt a félelem
Dőlhetek nyomorba, vagy jöhet értem a halál
De addig hallgatom a csendnek megtörő szuszogó zaját
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?