temetőben

Sötét, borús estén... egyedül sétáltam
Magányosan, egy temető kis zugában
Végighaladva a sírok között...
Szemembe a könny, bele-bele szökött
Nem éreztem semmi, csak, hogy egyedül vagyok
Nem vesz körül senki, nem fogják a karom
Letelepedvén az egyik sír közelébe
Emlékeim röppentek vissza a fejembe
Fájó emlékek melyeket csak én érzek
A halottak már tudják mit jelent az élet
Elmerengve gondolataimban
Egy kis zajt hallottam
Mintha valaki szuszogna mellettem
Figyelmem most a sírokra szegeztem
Nem tudtam mi lehet... de féltem
Remegő kezemmel az eget kémleltem
Ekkor valamit megláttam az égen
Fényes csillag világította meg lényem
Átsuhant rajtam az egész életem
Belőlem teljesen kihunyt a félelem
Dőlhetek nyomorba, vagy jöhet értem a halál
De addig hallgatom a csendnek megtörő szuszogó zaját