Ha tehetségem annyi volna,
Ahányszor futotta szóra,
Én akkor már híres lennék,
Akkor én már meghalhatnék.
Ha az ihlet oly gyakran jönne,
Ahányszor az élet törne,
Életem már más volna,
Kedvem sose lohadt volna.
Ha a csillag enyém volna,
A világnak gondja sose volna,
Mert szavaimból eső ha árad,
Megöntözné a jóanyákat.
Ha a szó akkor hatna,
Mikor a bú jelen volna,
A világ más volna,
A szenvedés tovaszállna.
Ha a Hold az enyém lenne,
Kedvem mindig felemelne,
És az élet teljes lenne,
Mikor az éj köszöntene.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Már több irásodat is volt szerencsém olvasni és látok benned szikrát. Van mondanivalója a verseidnek, de valahogy egy kissé darabos a végtermék. Mintha szándékosan keresnéd a rimeket. Nem gond, ha nincs a sorok végén összecsengés, ha nagyobb gondot forditasz a vers ritmikájára. Nem akarlak okitani, de ha ezeket a kéretlen tanácsokat megfogadod, nagyobb lesz a sikerélmény!
További örömteli irományokat !
Üdv : Vidám