csak az eső ölel,
tenyeremben a múló élet,
felolvadt percek ezrei..
feléd nyújtom,
kezem fogod kezedbe,
ajkadhoz emeled,
pillanatok tükrében látod
az ősz hömpölygő tüzét,
benne, rohanó gondolataid,
réveteg álmaid szakadékába
hulló, meg nem született
könnyeid apró kis testét.
sápadt arcod emeled...
itt vagy,
velem vagy,
s én nem félek többé...
esővé olvadt testem
elfedi szomjad dühét.
2004. febr.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...