Te a Lord

Kitépett szívem küszködve hever egy tálon
Mit neked kézbesítenek egy bálon.
Hozzák, viszik a lakomákat, látom.
De az én szívem mikor kerül eléd... Várom.
Keresem a megnyugvást de, nem találom.
Érdemes volt érted a halálom?
Vagy ebből nekem lett csak bajom és károm?
S te boldogan lakomázol szívemből?
És nem érted hogy kit veszel véredül?
De én csak nézek tétlenül...
És jön egy kísértés egy jeges fuvallat.
Fel kelsz lakomádtól.
Követed a titokzatos maszkos idegent.
Kinek személye nem hagy hidegen.
Tekintetét végig viszi rajtad ridegen.
Te csak szájtátva üldözöd, követed.
Követed de ő minduntalan eltűnik.
Ez neked nagyon is fel tűnik.
Egyszer csak egy szobasarkon
Veled szembe keveredik.
S ekkor tested meg merevedik.
Fejed minden összekavarodik.
Zavarodban hangod egyre-egyre akadozik.
Ő csak kínodon, nyeglén mosolyog.
Jeges tekintetével éget... Sebet hagy a Lordon.
S arcáról egyszer csak lehull a fátyol,
S lekerül a maszk arcáról.
Szemedben fel csillan a fájdalom.
Érzed ez már nem hamis rágalom.
Mert én vagyok, ki mosolyog nyeglén, károdon.