Tavaszi zápor

A virágok majd kibújnak a földből,
S új fészket raknak a fecskék.
A tavaszi zápor megöntözi a talajt,
S új világok nőnek tövéből,
Új dalt búgnak a gerlicék,
S jó lesz, mert Isten így akart
Szép világot, virág-réteket,
Tavaszi záport, új dombokat -
Majd tovatűnt emlékek magját veti el.

Ha kóbor kutya csapzottan támolyog,
Új dallamra ringatnak a fák.
Behúnyja szemét az ég: takarózik csenddel
S amíg zsibbadt szíven vánszorog,
Tenyerünkbe hullik a mák.
Szól a hang: gyere, kedves, vedd el
Összes kincsemet: szívem eped,
Tavaszi záport küld az Isten:
Majd tovatűnt emlékek magját veti el.

Szól a furulya, erdő hallgat mélyen,
Lerogynak a bokrok fáradtan,
A levegő nehéz; párás, így fulladozik
Minden: elalszik örökre szépen,
Harcos rohan felbuzdultan,
Felette fenyő hajladozik
Majdan pedig vége mindennek,
A zápor is eláll lassan már:
Az Isten új világ magjait veti el.