Fel-feltámadó lomha szellő,
fák levelein rezgő
fojtott suttogás.
Nézd csak! Int a pillanat,
hát csitítsd el magad,
olcsó játékszerek a szavak.
Majd mesél a változás.
Itt bújkál köröttünk
langy álomként,melyet mi szőttünk,
miközben tündöklő arany szirmait
lágyan elszórja fölöttünk.
Tengernyi áldomás
most minden apró rezdülés.
Régen várt látomás
ez a különös megrendülés,
ahogy a természet nevetve
ébred,vas bilincsét levetve.
S ébredünk mi is. Feledve
a téli napok málló börtönét,
sötétség-testének hallgatag ölét.
Arcunk most friss,és tettre kész,
hiszen a szív mindig oly merész,
ha a változás illata feldereng.
S ha az illattal egybe reng
egy bűvös gondolat:
valami csendben elmúlt,
de lábnyoma örökre itt marad.
Mint szúnyog a gyantában,
karcolat a kőben,
féltve őrzött brilliáns
a végtelen időben.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások
Még jó,hogy beszóltam a szerkesztőknek,mert elfelejtették közzé tenni... (és már nem az első alkalom volt).