Hófehér szárnyaimmal úszom az égen,
Álmodozva, elmélázva, gyermetegen.
Hallom ám a dallamokat,
A zongora billentyűi elvarázsolnak.
Hová repít az idő, s e lágy gondolat,
Úgy érzem, lebegek a felhők alatt.
Magával ragadnak a fátyolos dallamok,
S közben elmélázva dúdolgatok.
Óh igen szárnyra kap a gondolatom
A tavasz illata átjárja orrom.
Mily’ gyönyör, felszabadult életérzés,
A természet lágy ölén ér el a békesség.
Csak fekszem egymagamban, a harmatos fűben,
S a Nap kedvesen mosolyog előttem,
Rámkacsint, integet nekem.
Kis madárkák játszadoznak körülöttem,
Hirtelen elkapják kezem,
Elrepítenek egy magányos lélekhez,
Ki egymagában nem örül az életnek.
De magamhoz szorítom gyenge kezét,
S együtt boldogabb a szabad lét.
2007. 03. 05
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?