Tavasszal

Hófehér szárnyaimmal úszom az égen,
Álmodozva, elmélázva, gyermetegen.
Hallom ám a dallamokat,
A zongora billentyűi elvarázsolnak.
Hová repít az idő, s e lágy gondolat,
Úgy érzem, lebegek a felhők alatt.
Magával ragadnak a fátyolos dallamok,
S közben elmélázva dúdolgatok.
Óh igen szárnyra kap a gondolatom
A tavasz illata átjárja orrom.
Mily’ gyönyör, felszabadult életérzés,
A természet lágy ölén ér el a békesség.
Csak fekszem egymagamban, a harmatos fűben,
S a Nap kedvesen mosolyog előttem,
Rámkacsint, integet nekem.
Kis madárkák játszadoznak körülöttem,
Hirtelen elkapják kezem,
Elrepítenek egy magányos lélekhez,
Ki egymagában nem örül az életnek.
De magamhoz szorítom gyenge kezét,
S együtt boldogabb a szabad lét.

2007. 03. 05