Szürke Folt

Nem viselem, elég volt, már nem bírom,
Érzem, hogy folyik a könny arcomon.
Ez már túl sok, fáj, elég volt.
Az álmok közt egy szürke folt.

Szürke folt a kín, s a fájdalom,
Érzem, hogy folyik a könny arcomon.
Szeretlek, nagyon – nagyon, akaratlanul,
S a szenvedés minden, amit kapok jutalmul.

Szürke folt, mi mindent eltakar,
S a szív mindig csak egyet akar.
Egyet, aki Te vagy, s a szív az enyém,
Hiába szeretlek, nincsen már remény.

Szürke folt vagy Te Magad,
Nem szeretsz, ne is tagadd.
Ne mondj semmit, én sem szólok,
Csak könnyezem, de csöndben vagyok.

Szánalmas már, nem bírom,
Szürke folt minden bajom.
Baj, amit sosem akartam,
Mégis csak megkaptam.

Nem tudok szabadulni tőle,
A baj, hogy nem vagyok a szíved őre.
Nem lehetek soha…, soha sem,
Pedig Te vagy minden szívverésem.

Szeretlek, jó lenne elmondani,de nem lehet,
Minden, ami maradt nekem, csak képzelet.
Mert nem vagy mellettem, s sosem voltál,
Minden egyes percben, csak kínoztál.

Most is gyötörsz, s fáj már, elég volt,
Pedig nem vagy semmi, csak egy folt.
Szürke folt az álmaimban, a gondolatban,
Bennem, s egész valómban.

Nem vagy más csak szürke folt,
Folt a könnyben is mely arcomon folyt.
De én szeretlek, s nem tudom miért,
De szükségem van Rád az álmaimért.

Szürke Folt vagy, de én szeretlek,
Szürke Folt miatt szenvedek.
Szürke Folt a gondolatom is,
Szürke Folt,én szeretlek akkor is.