Szivárványszínű szerelem,
színekkel teli érzelem,
ahol senki nem látott még,
nem látta arcomat,
mikor rád ragyog a kék,
bennem élő tündérség.
Vágyak napsárga sugara
csillagporozza lelkünk,
mosolygósra varázsol világot,
nekünk csillognak a fények,
értünk forrnak és égnek,
erről szól a dal, az ének.
A remény zöldszínű hídja
ível át eget és földet,
mert ezt nem szabad, nem lehet,
tiltott tájakon járunk,
csókjaink színes virágok,
álmainkat átszövik vágyaink,
a vöröslő lángok.
Szivárványszínű szerelem
színeit össze-összekeverem,
szálai finom pókhálót fonnak,
majd kötelet sodornak,
hogy soha el ne szakadjon,
hogy örökre így maradjon.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Hozzászólások
Átlátszónak tűnnek. Szerkezete feszes, de nem türemkedik ki a felépítményből: a gondolati váz elmosódottan felsejlik a szavak mögött, mint egy szivárvány, ami az égboltot tartja. Ezenkívül, látom a szavak színét: Amikor ilyen költeményeket olvasok, mindig vizuális élményben van részem. Egy kis hétköznapi csoda, egy kaleidószkóp, ami lenyügöz, de nem idegen, hanem nagyonis evilági, lélekmelengető színekkel.
Carie
Látod, nem vagyunk egyformák. Van, akinek nem tetszik és van aki elmerül benne. Én elvarázsolódom a versektől, ha más írja, akkor is. Talán csak a nagyon ködös, nagyon zaklatott formában írt művek nem érintenek meg. De tisztelem őket, mert én nem tudok úgy írni, hiába próbálom.
Ha lesz egyszer szivárvány, szólj és átsétálok Veled alatta! Ha nem lesz, festek egyet! :wink: