Az ősz színeibe pompázva, fák hullatják leveleiket,
s a szélben kavarognak, mint szívekben az érzelmek,
S bár szeptemberben színes fáktól pompázik a táj,
távolról látom, a virágokkal már az ördög, táncot jár!
Hiún tekeri száraikat, s leveleiket lassan tépkedi,
hallani hogy sírnak, de nem segít nekik senki!
Gyökereik mélyen kapaszkodnak, a végtelenbe nyúlnak,
s az őszi zápor mosdatja, a már hűvössé vált arcukat!
Majd hirtelen vége! Etünnek mind a színes növények,
s a táj elalszik, mint anyja ölébe, egyetlen gyermeke!
A fák csendben levetkőznek, fehér takaró alá bújnak,
s a virágokat az ördög, csendes halálba ringatja!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?