Sírok,
mert úgy érzem,
igazságtalan velem az élet.
Sírok,
mert úgy érzem,
képtelenség már magamba fojtani, amit érzek.
Sírok,
mert úgy érzem,
nem szeretnek eléggé engem.
Sírok,
s egyre könnyezik szemem,
mely arcomon már záporként pereg le.
Sírva sírok,
s e könnycseppek,
arcomról ajkamon át a földre csepegnek.
S minden könnycsepp egy kis történet,
mely a gazdájával történt meg.
Könnycseppektől hamvas arcomon
a bú s bánat nyomorog.
S, ha e könnycseppek felszáradnak,
az életem rossz pillanatai talán elmúlnak.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások