Sírok,
mert úgy érzem,
igazságtalan velem az élet.
Sírok,
mert úgy érzem,
képtelenség már magamba fojtani, amit érzek.
Sírok,
mert úgy érzem,
nem szeretnek eléggé engem.
Sírok,
s egyre könnyezik szemem,
mely arcomon már záporként pereg le.
Sírva sírok,
s e könnycseppek,
arcomról ajkamon át a földre csepegnek.
S minden könnycsepp egy kis történet,
mely a gazdájával történt meg.
Könnycseppektől hamvas arcomon
a bú s bánat nyomorog.
S, ha e könnycseppek felszáradnak,
az életem rossz pillanatai talán elmúlnak.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?