Sírok,
mert úgy érzem,
igazságtalan velem az élet.
Sírok,
mert úgy érzem,
képtelenség már magamba fojtani, amit érzek.
Sírok,
mert úgy érzem,
nem szeretnek eléggé engem.
Sírok,
s egyre könnyezik szemem,
mely arcomon már záporként pereg le.
Sírva sírok,
s e könnycseppek,
arcomról ajkamon át a földre csepegnek.
S minden könnycsepp egy kis történet,
mely a gazdájával történt meg.
Könnycseppektől hamvas arcomon
a bú s bánat nyomorog.
S, ha e könnycseppek felszáradnak,
az életem rossz pillanatai talán elmúlnak.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Hozzászólások