Száz sora a vágynak

Vágyról írni
Veszedelmes.
Folyton sírni,
Most is félni,

Mindig mindig
Ezt kell tennem.
Rőt hajnalig,
Késő estig

Nincsen már más
Gondolatom.
Mikor egy más
Rőt sorvadás

Rám kacsint csak,
Megdermedek.
De ha jön vad
Kora vágynak

Mennem kell már
Hívására.
Szívem kopár,
Semmit sem vár

Az élettől,
Csupán vágyat;
Szenvedélyből
Vetni ágyat.

Mindig is volt -
Azóta már,
Hogy a vén hold
Fénye lefolyt

Lomha tóra
És folyókra
A kínt adva
Nekik oda,

Kínt, mely mondja
Fülükbe:,,Nem!
Soha arra,
Ott fent holdra

Nem loccsanhat
Híg vizetek!
A vágy hajthat,
Dagály nyúzhat,

El nem érni
Még sorsotok."
Mindig várni,
Örök fázni

Ez a langy vágy.
De ami űz?
Taszít az ágy,
Zord éjszakát

Túlélni kell
(Azt, mi éltet)!
Lobbanjon fel,
Égessen el

A szép ösztön.
Rám tör mindig:
Nem csak őszön,
Hars, friss füvön

Is utolér.
Ha meglátom
Buzog a vér,
Tágul az ér

És csak vágyom
Megölelni;
Bár halálom,
Pusztulásom,

Lőn végzetem
Ha reámnéz.
Nem nézhetem,
Élvezhetem,

Nincs érintés
Mert messze van:
Mély lélekzés,
Néma érzés...

Csak vágyom rá
Hasztalan. Csak
Ködlő homály
Mi éjszakán

Átsejlik, csak
Emlékképe:
Néma és vak
Szép árnyalak.

Ha elérném,
Ha megkapnám
Tudom, megölném
És a holt hév

Nem kell nekem.
Jó rá vágyni,
Hogy rámnézzen,
Megérintsen,

Mégsem szükség
A teljesedés.
Mégsem szükség:
Mi bennem ég

Eloltani.
Oh, csak egyszer
Újra látni,
Belenézni

Kék szemébe!
Csak egyszer
-Aztán sosem-
Lőn elérve.