Az éj sötétje ült fejemre,
de álmatlan hagyott.
A nehéz csöndben mellettem
csak a te álmod szuszog.
Szemem tárva
a vaksötétet látja,
s mintha egy sűrű alak
moccanna a függöny alatt...
Hideg félelem szorít a szívemen
- már a torkomban dobog.
Az árnyak szülte rémlény
a fülembe vihog.
Az Éjszaka babonája
most az én parkettámat járja.
Hideglelés a párja,
őt kéri fel táncra.
S mikor egy sikoly
az ablakon nyikordul,
végre ájulok
- az öntudatlanságba.
Gratulálok!