Kihalt utcákon bolyongok,
Lassan elemészt a magány
Sírok, mégis mosolygok,
Már nem félem a halált
Nesztelenül szaporázom lépteimet,
A sötét utcák néma csendje betemet
Érzem, szívem lassan megfagy,
Sírva kiáltom a sötétbe: mondd merre vagy?
Egyre csak rohanok,
De erőm egyszerre elhagy,
Megállok, a földre roskadok,
Lassan feleszmélek, a szívem megfagyott...
Érzelmek nélkül nézek majd az égre,
Fájdalom nélkül ejtem majd ki neved,
Nem törődök majd a szép emlékekkel sem,
Csak idő kérdése, kedvesem!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
2025-09-06
|
Történetek
Anna lassan lépett be a meleg, gyertyafényes szobába.<br />
A lágy zene, a levendula illata...
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?