Sajnáltam

Furcsa, de megéreztem, hogy mi ketten egyszer összetartozunk,
csak azt nem, hogy addigra mind a ketten megváltozunk.
Álmodtam még békülésről,
s az igaz szerelemről,
de amikor összevesztünk fordult a kocka,
s szerelmünkből csak a viharos felhők maradtak vissza.
Akkor értettem meg, mikor elveszítettelek,
hogy ez több volt, mint szerelem.
De a békülést, amire vágytam nem kaptam meg,
s így utóbb már sajnáltam.