Róma

Augustus császár bősz dalia,
Istállójában száz hintaja.
Lovai ezerszám nyerítenek,
Birtokai a végtelenbe,
A messzi kéklő ködbe vesznek.

Mikor volt Róma gőgös fénye?
Nem maradt más csak híre, képe.
Tornyai magasba feltörnek,
Házai kevélyen merednek,
Az utcai életben őrlődnek.

Visszasírod még te nép múltad,
Caesart, ki érted harcolt sokat.
Gyilkosai tőrkést ragadtak,
Lopva, csellel, gyáván megbújtak,
Rómában Caesar-vért ontottak.

A drága római vér kifolyt,
És sok ember kezéhez tapadt.
Bőrükről lemosni nem tudták,
Míg el nem jött, rettegve várták,
A bosszú kegyetlen Angaylát.