Rettegtem

Rettegtem mikor először megláttalak
Rettegtem mikor első csókunk csattant
Rettegtem mikor először Hozzád értem
Retegtem mikor a Szót először kiejtettem.

Rettegtem mikor először simogattalak
Rettegtem mikor először randevúra hívtalak
Rettegtem mikor tudtam Téged többé már nem feledlek
Rettegtem mikor az életemet önszántamból a kezedbe helyeztem.

Rettegek most mikor a tollat a kezembe veszem
Retegek most miközben e szavakon töröm a fejem
Rettegek az érzéstől amit most belül érzek
Rettegek ha rágondolok hogy többé már nem érzed azt amit érzek

Rettegek mert tudom életem nem lehet elég hosszú
Rettegek a félelemtől hogy kegyetlen lesz majd a bosszú
Rettegek a fájdalomtól hogy elfeledsz majd engem
Rettegek a haláltól min nélküled kell majd átesnem.

Rettegni fogok a reggelektől ha nélküled kell felébrednem
Rettegni fogok az őrülettől mit lelked hiánya ébreszt bennem
Rettegni fogok a féltéstől hogy mi történik veled nélkülem
Rettegni fogok a magánytól mely lassan elemészti mindenem.

Kértem az Istent hogy szánjon meg engem
Imádkoztam hogy hallgasson meg és segítsen
Könyörögtem hogy szeress úgy ahogy embert még nem szerettek
Sírtam mikor tudtam hogy a szerelmed kimutatni nem mered.

Bármikor féltél én megjelentem
Bármikor fájt valami én ott teremtem
Bármikor rettegtél én megvédtelek
Bármikor nem szerettél én akkor is szerettelek

Bolond az ember ha örökké akar élni
Bolond az Isten ha azt hiszi nem akarlak imádni
Bolond az ember ha azt mondja nincs remény
Bolond ez a világ mert nem tudja mi az a szenvedély.

Vétkeztem az Úr ellen mikor beléd szerettem
Háborúztam a Világgal mikor téged kellett védenem
Elárultam a Természetet amikor végre hittem
Hogy ily szerelmet nem teremtett még az Isten.

Igen én tudom bár még fiatal vagyok
Igen én érzem mit ember nem érzett még e világon.
Igen én félek jobban mint bárki aki élhet
Attól félek hogy elveszítelek Téged!