Rajzolni, nézni, igézni

Rajzoljunk!
Szívembe már beleírtad a neved.
Nem! Most ragadj papírt, ceruzát,
engedd szabadjára a fantáziád!
A szemed, igen, azt akarom
rajzolni, nézni, igézni!

Mosolyogsz?
Igen, te rajzolod az én szemem,
én a Tied;lelked tükrét, melynek fényét őrzöm,
míg lehet.


Mosolyogj!
Én visszamosolygok.
Ilyenkor még lágyabb pillantásod,
s két álombarna szemedet takarja dús pillád.
Két gyönyörű szem ez!
A ceruza csak jár, s Ő velem szemez!

Rajzolj!
Szeretem nézni akarását,
gyermeteg kézvonását, kitartását.


Pillád oly édes, kedves...
de Te nem tudod mennyire fáj,
enyém nedves!

Parancsra adjuk le a rajzot,
ne menj,váltsunk még egy pár szót!
Elmész, s ismét magamra maradok,
munkámra pillantok,s nem hiszem el,
amit látok! Mi ez? Álmodom?

Két meseszép ajak,
melyre úgy vágyom!
De én nem ezt akartam rajzolni!
Ám legyen, nem bánom!

Lerajzoltam, mit szívem vezérelt,
néztem, miben szemem örömöt lelt.
Rajzoltam, néztem, igéztem…
… őt, őt, őt