A szomorú fák közt sétáltam,
És mindvégig csak rád gondoltam.
A borús égen egyetlen fényt láttam,
Az voltál ott te, kire mindig vágytam.
A fák a te neved suttogták,
És süvöltő hangon azt mondták:
Te vagy, kire első perctől várok,
S az egyetlen, mit életemben kívánok.
A befagyott tó jeges tükrében
Arcod láttam, mi mosolygott édesen.
Szemeid a gyönyörtől ragyogtak,
S könnyeim az örömtől ráfolytak.
A hideg szellő áthatolt testemen,
Reszkettem, mert lehűtött engem.
De lejött az égből az egyetlen fény,
Aki te voltál, egy mennyei lény.
A csillagok mind előbújtak,
S eget-földet beragyogtak.
Ők, a fák, a szél és a tó,
Szikráztak boldogságunktól.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások