A szomorú fák közt sétáltam,
És mindvégig csak rád gondoltam.
A borús égen egyetlen fényt láttam,
Az voltál ott te, kire mindig vágytam.
A fák a te neved suttogták,
És süvöltő hangon azt mondták:
Te vagy, kire első perctől várok,
S az egyetlen, mit életemben kívánok.
A befagyott tó jeges tükrében
Arcod láttam, mi mosolygott édesen.
Szemeid a gyönyörtől ragyogtak,
S könnyeim az örömtől ráfolytak.
A hideg szellő áthatolt testemen,
Reszkettem, mert lehűtött engem.
De lejött az égből az egyetlen fény,
Aki te voltál, egy mennyei lény.
A csillagok mind előbújtak,
S eget-földet beragyogtak.
Ők, a fák, a szél és a tó,
Szikráztak boldogságunktól.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Hozzászólások