A szomorú fák közt sétáltam,
És mindvégig csak rád gondoltam.
A borús égen egyetlen fényt láttam,
Az voltál ott te, kire mindig vágytam.
A fák a te neved suttogták,
És süvöltő hangon azt mondták:
Te vagy, kire első perctől várok,
S az egyetlen, mit életemben kívánok.
A befagyott tó jeges tükrében
Arcod láttam, mi mosolygott édesen.
Szemeid a gyönyörtől ragyogtak,
S könnyeim az örömtől ráfolytak.
A hideg szellő áthatolt testemen,
Reszkettem, mert lehűtött engem.
De lejött az égből az egyetlen fény,
Aki te voltál, egy mennyei lény.
A csillagok mind előbújtak,
S eget-földet beragyogtak.
Ők, a fák, a szél és a tó,
Szikráztak boldogságunktól.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások