Portré

Szemem van, nézek, nem látok
fejem van, gondolkodom, elmondanám
de a szám csak mosolyog
orromban érzem a szoba illatát
fülemben cseng a csend
szólnék de a szám csak mosolyog


Kép a falon - olyan megszokott...
valaha kedves voltam neked
azért voltam itt hogy láss(alak)
ám te csak teszel-veszel, mosolyogsz,
csak nézel és leveszed a pókhálót
mely ott lóg már egy hete

Nincs szívem, de a fájdalmat érzem,
nincs lábam, de ha kilépnék a keretből,
talán felkiáltanál: nini, egy üres képkeret!
s tennél valami pasztellebbet
a sötét tónusok helyett.