Péntek este

Az ablakban állok,
suttogok, s várok,
hallgatom a csendet,
majd hozzád kiáltok.

"Hiányzol kedves",
ugye te is érzed?
érezned kell,
hogy szeretlek téged.

Azért szeretlek,
mert nekem szépet adtál,
s a legszebb, mit tettél,
hogy megszülettél.

Áldom a napot-mikor megláttalak,
idézem a percet-mikor szívembe zártalak
emlékszem az órára-melyben megismertele,
sa pillanatra-melyben megszerettelek.

S most itt állok,
nézem a sötétet,
bár gondolatban
nálad járok.

Leszállt az est,
eltakarva az emlékeket,
a sötétbe súgom:
"Álmodj szépeket..."