Péntek 12

Hogy mért nincs végre péntek,
s hogy mért nem tizenkettő...
Mert ha ma nyár volna
az égen volna felhő

Hogy vinnék rózsát százat...
de holnap még csak hétfő
Hogy szívemnek mért fontos ?
mert Ő az áhított nő

És itt ülök könnyek közt
ma még elkerült az étel
Karjaink közt oly nagy
a több száz kilométer

Hogy a nagy ég alatt
miért épp mi ketten ?
Nem kérdezd, nem tudom
csak azt, hogy sírni kezdtem

Mint a ló, mely lábát törte
megértve, így nem élhet
De reggel épp lábbal kelt
mert mást rendelt a végzet

Keddre szerda, mint lassú csiga
ti átkozott hétköznapok
Ha nem mentek gyorsabban,
én holnapra meghalok

Kezem zsibbad, nem nyugodhat
újra itt az égető szenvedély
S végre már megszakadhat
az oly sok magányos éj

Tudom, csókod édes
s hogy benned sosem volt kő
Három nap és itt van
a péntek tizenkettő