Hogy mért nincs végre péntek,
s hogy mért nem tizenkettő...
Mert ha ma nyár volna
az égen volna felhő
Hogy vinnék rózsát százat...
de holnap még csak hétfő
Hogy szívemnek mért fontos ?
mert Ő az áhított nő
És itt ülök könnyek közt
ma még elkerült az étel
Karjaink közt oly nagy
a több száz kilométer
Hogy a nagy ég alatt
miért épp mi ketten ?
Nem kérdezd, nem tudom
csak azt, hogy sírni kezdtem
Mint a ló, mely lábát törte
megértve, így nem élhet
De reggel épp lábbal kelt
mert mást rendelt a végzet
Keddre szerda, mint lassú csiga
ti átkozott hétköznapok
Ha nem mentek gyorsabban,
én holnapra meghalok
Kezem zsibbad, nem nyugodhat
újra itt az égető szenvedély
S végre már megszakadhat
az oly sok magányos éj
Tudom, csókod édes
s hogy benned sosem volt kő
Három nap és itt van
a péntek tizenkettő
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások