Pár-baj

Karambolozzon ajkunk,
Koccanjon össze fogunk,
Tapogatózzon nyelvünk,
Karmolja egymást kezünk.

De előbb jöjjenek a szavak,
Melyek mindent elmondanak,
Bár talán még túl vadak,
Sebtől sajgó nyomot hagynak.

Hódíts meg és igázz le,
Emelj fel és lökj a földre,
Játssz, amíg csak tudsz velem;
A mohóság a kenyerem.

Gyere, harcolj meg velem,
Izgat e kéjes küzdelem,
A csatát meghirdetem,
De ki kerül ki győztesen?

S mikor már testünk kimerült,
És elménk végleg kiürült,
Fordítsunk hátat egymásnak,
Intsünk búcsút e vad vágynak.

Ez az, amire vágyom,
A valóság; mert az álom
Túlontúl messze jár,
És még ezer csata vár…

2002. május 29 éjfél körül
Shirley