Finomra szitált
Füstszürke felhőn
Gubbasztva pislákol
Egy szelíd, tekergő,
Gribedlis csillag.
Szórt, kékes fényt bocsát
A novemberi fákra,
Melyek lombtalanul,
Vacogva állnak,
Míg meg nem pirkad.
Fátyla mögött
Összecsattintja kiálló
Fogait a kövér sárga hold.
A halál lekucorodik mellém,
Karmos csontujjait
Combomba vájva kér: mesélj!
S én elmondok mindent,
Ami volt.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
2024-11-09
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Szia4
Már-már én is rászoktam, hogy a neved alatti verseket böngészgetem! Nagyon jó verseket írsz, csak így tovább, gratulálok! :smile:
:flushed: