Finomra szitált
Füstszürke felhőn
Gubbasztva pislákol
Egy szelíd, tekergő,
Gribedlis csillag.
Szórt, kékes fényt bocsát
A novemberi fákra,
Melyek lombtalanul,
Vacogva állnak,
Míg meg nem pirkad.
Fátyla mögött
Összecsattintja kiálló
Fogait a kövér sárga hold.
A halál lekucorodik mellém,
Karmos csontujjait
Combomba vájva kér: mesélj!
S én elmondok mindent,
Ami volt.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Hozzászólások
Szia4
Már-már én is rászoktam, hogy a neved alatti verseket böngészgetem! Nagyon jó verseket írsz, csak így tovább, gratulálok! :smile:
:flushed: