Finomra szitált
Füstszürke felhőn
Gubbasztva pislákol
Egy szelíd, tekergő,
Gribedlis csillag.
Szórt, kékes fényt bocsát
A novemberi fákra,
Melyek lombtalanul,
Vacogva állnak,
Míg meg nem pirkad.
Fátyla mögött
Összecsattintja kiálló
Fogait a kövér sárga hold.
A halál lekucorodik mellém,
Karmos csontujjait
Combomba vájva kér: mesélj!
S én elmondok mindent,
Ami volt.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Álomvilág álomkép
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Hozzászólások
Szia4
Már-már én is rászoktam, hogy a neved alatti verseket böngészgetem! Nagyon jó verseket írsz, csak így tovább, gratulálok! :smile:
:flushed: