Finomra szitált
Füstszürke felhőn
Gubbasztva pislákol
Egy szelíd, tekergő,
Gribedlis csillag.
Szórt, kékes fényt bocsát
A novemberi fákra,
Melyek lombtalanul,
Vacogva állnak,
Míg meg nem pirkad.
Fátyla mögött
Összecsattintja kiálló
Fogait a kövér sárga hold.
A halál lekucorodik mellém,
Karmos csontujjait
Combomba vájva kér: mesélj!
S én elmondok mindent,
Ami volt.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
Szia4
Már-már én is rászoktam, hogy a neved alatti verseket böngészgetem! Nagyon jó verseket írsz, csak így tovább, gratulálok! :smile:
:flushed: