Őszinte gondolat

Sokszor hittem, hogy szeretnek,
Hogy értem majd megvesznek.
Sokszor hittem, hogy szeretek,
Egy lányért, nőért megveszek.


Aztán egy nap megismertelek,
Hálát adhatok érte Istennek.
Az első pillanat örökké megmarad,
Látom arcod, hallom halk szavad.


Ott álltál, csak vártál, és néztél,
Hát te vagy az? félve kérdeztél.
Hát te vagy az… máris elbűvöltél,
Egy hercegnő, ki szebb a mesénél.


Szívem torkomban zakatolt,
Halk szavam némán szólt.
Szeretném mondani: szeretlek,
De csak azt merem: kedvellek.


Szeretném mondani: légy velem,
De nem lennél boldog mellettem.
Egy hercegnőnek herceg kell,
Nem élhet rút, béna cseléddel.


Érzem, de nem mondom,
Lényem érted dorombol.
Most már tiéd minden gondolat,
Szerelmes vers, szónoklat.


Elmegyek, s többé nem látsz,
Te nálam sokkal jobbra vágysz.
Hullik érted millió könnycsepp,
Más mellett az életed sokkal szebb lesz.