Korán a reggel még, ébredek
Odakintről halkan felhangzik
Madárdallam, éled az élet.
Én csendesen szobámban,
Egyedül, nélküled, magányosan
Míg ringatott éjszaka sötétje
Álom képeim kísérve lelkem lépteit
Fogva volt mindkét kezem.
Eh magány, nem törődtem veled
Színezte megannyi kép látomás
Merre haladtam veled, ki álom kép
Utamon nem éreztem ébredő magányt.
Fekszem ágyamban, üresen érintek
Helyet, mi mellettem lenne ébredésed
Színhelye, ölelkező érintéseink vágya
Hely mi magány érzést szüntet.
Lenne érintések színtere, csókoké
Simítása testünknek, lelkünknek
Nem akarom a magányt nélküled
Karjaidban szeretnék, ölelve lenni.
Vágyunk egymásra, férfi a nőre
ő a férfira, karok ölelésére
Csókok ízére, beteljesedésre
Ősi Isteni ige ez. Jer, találj meg!
(fanna verseim)