Öröklét

Ki vagy te, halál?
Szép madarad hegyről-völgybe száll,
Dalolod árny-éneked
S sohse látni a fényben tégedet.

Vagy szólj: szólni kell
Szép palántákat bennem nevelj,
S legyek zúgó patak -
Min gázolnak át a megriadt vadak.

Vagy hallgass nagyon,
Had merengjek néma szavadon,
S ha köd hálóz hegyet,
Tudjak egy gyönyörűt álmodni veled.

Had legyek benned
Fénylő csillag! Ha már kevesled
Lelkem kendőjét, amit
Szívvel adtam. Lásd, bölcsességre tanit.

Legyek fény, erő!
Mindenhová vígan elmenő!
Megfogva minden kezet!
Legyek öröklét; bús emlékezet.

Legyek csöndhalál,
Mit minden új zaj félve talál!
Vagy könny, akár a tenger,
Oly sós! S majd elűzni a baj nem mer.

Legyek tükör, szép,
Vagy nyers hús, mit éhes állat tép,
S a földre hánnya majd
Amiért szépséges csöndesség szalajt.

Legyek ez, halál.
Madarad, mi örök égbe száll!
Megfogva minden kezet;
Legyek öröklét - bús emlékezet.