Sokat kaptunk már az élettől,
Nem maradt több a vétkekből,
Az emlékek is szerte szaladtak,
S lelkünk szemei sírva fakadtak.
Könnyeinket a szél porba véste,
Szívünket érzelmekkel darabokra tépte,
Láthatatlan fátyollal a múltat eltemettük,
Remegő kezeinkel bánatos arcunk rejtegettük.
Reménnyel gyógyítgattuk vérző sebeinket,
Kínzó dallal ringattuk álomba kisírt szemeinket,
Felébredve rájöttünk, hogy minden elveszett,
S a boldogság csak egy örök álom lehetett...
(2007.04.10.)
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Hozzászólások