Önszerelem

Szemedbe pillantanék,
de most álmodik lelked,
csodálattal töltesz el,
pedig csak nevellek.
Nem gyermek vagy többé,
belső énű felnőtt,
reám hallgatsz, hozzám érsz;
nincsen már ki ellök.
Szememből pillantasz,
ismerkedsz a világgal,
megrettenned nem szabad,
ha füled bár bántót hall.
Mert egy vagy még énvelem,
lezárjuk a múltunk,
minden más lesz holnaptól,
majd sírva ujjongunk.

/2005.05.29./