Nyársirató

Lebukott az utolsó nyári nap,
Kacsintott egyet és elszaladt.
Intett még vidáman és eltűnt,
1 évig nem leszünk még együtt...

Holnaptól megérint reggelente az ősz,
S már ünnep lesz, amikor felém jössz.
Elveszik a szabadságunk, az éjszakáink,
A felhőtlen, kacagó, örömteli óráink...

Ezentúl korlátok közt zajlik az élet,
S már csak ritkábban láthatlak téged.
Nem lehetek veled, amikor csak akarom,
Csak, ha a suli kapuját fáradtan elhagyom...

Őszi levelek és kötött pulcsis hajnalok jönnek,
Emlékeimből a 35°C-os nappalok folyton előtörnek.
Mennyire szenvedtünk, nem volt jó a forróság,
De most ezekért a napokért mindenemet odadobnám...

Szabadság kéne, nekem mindig erről szólt minden,
Erre pont ezt veszik el: az egyetlennek hitt kincsem.
De most van másik is, talán mégis mosolygós ősz lesz,
Ha egy kiábrándító nap után végre magadhoz ölelsz...

Szádat érinti szám és tekinteted átjárja az enyém,
S esténként, meg hétvégenként még lefekhetsz mellém.
Több dolgunk lesz, de úgyis mindig velem leszel,
Hiszen minden gondolatomban te létezel...