Nyári éj

Ha leszáll az éj elkíséri egy érzés,
s vele a lenyugvó nap, száll a feledés!
A világosság elhagy, nincs veled senki,
s vele a fény is, pedig nem oltja el senki!

Majd egy érzés lültet, nem nyugszik,
minden dobbanásnál egyre csak hallatszik!
Belül valami most ismét elindúl,
s szívedben minden érzelem feldúl!

Mint a verejték önt el a nedvesség,
mi veled történik, úgy érzed ijedtség!
Akár a víz, üdít az új szenvedély,
pedig csak eljött újra a nyári éj!

A szerelem minden pillanatban ébren van,
sosem adja fel, mindig harcol, mindig akar!
A szemeidben összegyült könny csak harmat,
ami dérré, ne félj, sosem alvad!

Ez éjszakán nyugodt lélekkel dőlj az ágyba,
s szemeid szavak nélkül ringasd álomba!
Ereszd át fáradt testeden a hőt,
S ne féltsd a napot, reggel úgy is feljő!