Nirvana

Mindenki szeret valakit
csak engem senki sem
Mindenkiből lesz valami
csak belőllem semmi sem.

Miért fáj a szív ha
magányos, beteg.
S könnycseppem kő-
zuzalékként miért pereg.

Ódon rejtekemből
kicsal majd elő
Ki rázza le lelkemről
mázsás terheit.

Te kitől oly sokat várok
Miért nem vagy most velem
hogy elsimíts felborzolt
homlokom ráncait.

Ha mást szeretsz mondanád
csak a szívem szakadna meg
Így lelkem millió
nukleonra hasad.

Elmémbe a görcs
hogy nem szeretsz mint
apró féreg, beköltözött
és rágja magának a teret.

Szeress engem ez az
eggyetlen kiút
rajtad áll létem kínja
vagy az egyetlen kiút.