Nincs megállás

Csak nézek, báumlok a tömegbe
Mindenki boldog, csak én vagyok feketében.
Mindehol, bárhol, csak kereslek
de nem engeded, nem, hogy beszéljek

Csak nézek, bámulok a sötétbe
Hold világit, de nem a lelkembe
Sötét és nyirkos a reggel,
roszabb mint az este.

Nem kereslek már
Tudom hol voltál.
Egy a baj, nem velem
Más valakivel szerelemmel.

Nem bántott a dolog,
de most újra itt a horog
Mert a nap már lement
Újra elment az eszem.

VÉgem van, itt a sötét
Bárcsak újra látnám a szemét
Hiába várom a napot
Mégsem ragyog, mert nem hagyod.

Hiába látogatlak, naponta, hetente
Már csak én beszélek melletted
A virág amit látok belőled
Soha nem hervad el.

Miért élnék tovább nélküled?
Meghalok,
de remélem melléd temetnek.