Elindultam az álmok útján,
Remélem látlak még az út után.
Nem tudom nélküled hogy bírom,
Levelet hagytam az asztalodon.
Késő van már, időm kevés,
Szeretlek, ennyi az egész.
Mikor e levelet már olvasod,
Már nem hallhatom bársony hangod.
Ha e sorok kezedbe kerülnek,
Szemem elől szemeid eltűnnek,
Két csodás barna rengeteg,
Örvénylő szépséges fergeteg.
Elindultam, az út hosszú lesz,
Csak remélni tudom, hogy megértesz.
Az utamon majd mindig rád gondolok,
De a szabadság magányos dolog.
Nem tudom, mikor térek vissza!
Nem tudom, van-e még jövőnk?!
Nem tudom, mért nem fordulok vissza,
Hisz lehet, hogy nincs több időnk.
Nehéz már, fáradt a lelkem,
Vad szél tépi gyengülő testem.
Nincs már senki, ki tovább vezet,
Bár itt lennél, foghatnám kezedet.
Hideg van, késő és fázom,
Arcod olyan rég nem látom.
A tűz mellettem már nem ég,
Rég indultam, de hiányzol még.
Nem tudom, el mért indultam!
Nem tudom, hogy hol van a cél!
Nem tudom, élek vagy meghaltam?!
Két szemed még bennem él.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások