Nem tudlak visszahozni

Egy csepp könnycsepp hullik most az életedért,
Egy csepp könnycsepp hullik most az érzelmekért.
Már nem látom többet két szép szemed,
Már nem hallom többet nevetésedet.
Eltemetlek messzire,
Hogy ne érintsen senki se.
Magamba hordalak, hogy éljél,
És máshol már ne féljél.
Megszakadt a szívem,
Nélküled kell tovább élnem.
Sír a lelkem érted,
De ezt te már nem érzed.
Ki hallgatja most hangod?
Ki fogja át a karod?
Ki nevet majd most veled?
Hol van az, aki itt már többet nem lehet?
Feketében van a szívem, csuklyát öltött magára.
Most így marad, tán örökre, sötét éji magányba.
Hová mentél nélkülem?
Miért hagytál el engem?
Hová nézel?
Nem látom!
Ez az én legnagyobb bánatom.
Hiába sírok nem hozlak vissza onnan, ahová elmentél.
Hiába küldök levelet, csak elfújja a kósza szél.
Menned kellett, hát mentél.
Hívtak, talán mindent elfeledtél.
De én maradtam, s felejteni még nem tudok!
Ide szorít engem egy sűrű burok.
Maradnom kell, és küzdenem,
Ha majd veled leszek legyen mit üzennem.
Azt üzenném gyere ide,
És ölelj meg újra, mint még soha senki se!