Nem jön vissza többet

Megfakult emlékek hevernek az őszi avar alatt
Fellobbant köztünk a tűz,de aztán mégis elhamvadt
Kicsiny gyertyaláng ég már csak a viasztest felett
Roskadozó fal árnyékában függ egy elkopott keret

Belepte a por a bíbor függönyöket
Szívünkben hagyták kiélezett tőrjeiket
Sírünk és vérző testünket takarjuk el
Mi elmúlt és eltűnt,sosem keressük fel

Megfojtanank a hangok és a képek
Mindenhol véreznek,bármerre is nézek
Nincsnek már álmok,miket szövögethetnénk
Nincsnek már tervek,miket romba dönthetnénk

Kopár faágak hevernek a parázs alatt
Nem bánthatnak már minket semmilyen szavak
Könnyeink elapadnak,elvesztettünk valamit
Miután csak pár emlék,szavak maradtak itt

Kinnt a ül egy holló a csupasz faágon
Mélyen ülő szemében benne van minden álmom
Kitárja szárnyait,elmegy és elviszi magával őket
Itt maradtam egyedül,s tudom hogy mi elmúlt ;nem jön vissza többet.