Nélküled

Fülsüketítő a csend, mely körülvesz
Egyedül maradtam a téli sötétben
Egyedül, hisz nincs senki mellettem,
Elmentél, s itthagytál a sötétben engem

Szemem lecsukódik, emlékek tódulnak fejembe,
Szívem összeszorul, könnyek szöknek a szemembe
Kezem ökölberándul, dühös vagyok Rád,
Nem tudlak feledni, s ez egyre jobban fáj

Hideg van, fázok, nem vagy itt, hogy melegíts,
Magány, sötétség, árnyak...csak ezek maradtak itt
Mindenkiben Téged kereslek, és egyre jobban félek,
Hogy lassan megfagyok, és elkések végleg

Nem kaptam Tőled mást, csupán pár boldog hetet
Mely most fölöslegessé vát, hisz a bánat úgyis betemet
Szerelmünk véget ért néhány fagyos szóval,
De szívemből előtör még olykor egy-egy fájó sóhaj

Látom, lassan felkel a Nap
Világosodik, s enyhülni kezd a fagy
Kinyújtom a kezem, úgy érzem az égig ér,
Mosolygok, s rádöbbenek, semminek sincs vége még

Ám ebben a pillanatban elered az eső
Szívem összetörik, elhagy minden erőm
Sirat a természet, az ég is sirat Téged,
Könnyezem én is, mert elmentél végleg