Néha úgy érzem

Néha úgy érzem, hogy őrzik minden léptem
Hogy vannak, kik bármit megtennének értem
Máskor meg látom a végem.
Nem értem, pedig kértem
Hogy ne lássam a vérem
Amit rossznak véltem
Az ma a vértem.

Volt idő, mikor féltem
Ma is fáj pár sérvem
De már nem ülök tétlen.
Volt, mikor szolgáltam a népem
Ma inkább felhasználom minden érvem
Hogy mentsem a lépem.

Ahogy eddig éltem,
Voltam én, meg a késem
Sugároztam fényem
Bár azt ma is kétlem
Hogy bárki hitt volna nékem

Kéne szednem a pénzem
Itt az ideje lépnem
De nem megyek, mér nem?
Kértek sokan szépen,
De én már másképp érzem.


Áthatja a lényem
Egykor dicső fényem
Mely megadja a színem
Hogy mit kell vinnem
És hogy kinek kell hinnem

Kezem a késemre libben
Átfut agyamon éppen
Hát ez lenne a végem?
De már döntöttek felettem.
Beleszólásom nincsen

Felkapom a székem
Hogy magamat védjem
De mire magamhoz tértem
Már tovatűnt a fényem.

Azóta önmagam nem féltem
Túl vagyok a sövényen
Elszállt már a lelkem
Ezt tette hát velem
A legjobb növendékem.

Vonagló testemet nézem
És elszáll minden reményem
Hisz már végem van nékem
Ez hát a végső örökségem