Ne kérj bocsánatot

Ha nem bírod már a terheket,
Mit közös életünk Rád rakott,
Ne keress kancsal érveket,
S ne dédelgesd a látszatot.

S bár eltépheted a szálakat,
De biztos te is jól tudod,
Úgy összekötni már nem lehet,
Hogy ne érezzünk rajtuk bogot.

Mert leltárunknak része lett,
Múltunk kútjában láthatod,
Az örömteli perceket,
S a sok egyhangú, bús napot.

Reméld újra az életet,
Élj boldogabb holnapot,
Én már megbántam vétkedet,
Tőlem ne kérj bocsánatot!