Nagy tervek

A halott-néma parkban ültem
komor magányom térdeire dőlve,
s gondolat-gyermekeket szültem
a jövő misztikus fonalait szőve.

A hegyoldalról kicsiny házak
lesték arcom,s reszkető álmaim;
vajon felfedem őket a nagy világnak,
s majd kinőnek angyal szárnyaim,

hogy földi börtönömből a végtelenbe
szálljak? S ekkor,mint mesehősöknek,
ametiszt fény csillant fáradt szemembe.
Hanyagul intettem a hallgatag ősöknek,

hisz egy ezredéve készülök már
- mint e monstrumok - oly magasra törni,
tudom,a völgy felett hegytetők orma vár...
csak a pokolból kéne már visszajönni.