Munda cor meum...

Te áldott, hőn óhajtott élet, emberi látomása szememnek!
Reszket szívem, terhed súlyától. Mire vársz?
Bennem erényt, bűnt sokat találsz,
De azt sose, mit emberek keresnek.

*

Te átkozott, sötétség kútja, emberi pokol, kit taszít a föld!
Hamar tisztítsd meg szivemet, mi halni fél,
Hozd vissza, mit az idő törölt,
Hozd vissza, míg élek és lelkem zenél!

Te elfeledett öröm, kit kővel összetör Kegyetlenség ura,
Maradj meg énnekem, maradj énbennem még,
Kibe tört enyészet vas-foga,
Kiben őrület lángja izzik és ég!

Maradj meg nekünk még, s el ne feledd csillagfényű, sajgó dalunk,
Mivel hívjuk az áldott reményt és szépet,
Míg a halál ellen harcolunk,
S felejtjük az utolsó igéket!