Műmosoly

Nézd, ismét egy műmosoly.
Mely eltakarja a valóságot
Nincs töbé fájdalom és undor
Itt egy műarc, egy műérzelem, egy robot.
Üres szemek vakító mosoly.
Egy mosoly mely elfedi a valót.

Eljön érzelmi halálod
Nincsenek könnyek,
Tomboló érzelmek.
Itt állok elötted,
s te nem tudod mit érzek.
Nem látod személyem,
Csak egy bábút mely elrettent.

Csupa hazugság.
S mindez miért?
Hogy a zsarnok megkapja akaratát.
Hogy jó színben tűnj fel valamiért!

De kitudja mért csinálod?
A végén nem leszel más,
Csak egy ugráló bolond
Egy értelmetlen vallomás
Egy érzéketlen műmosoly!

De már nem te uralod.
Nincs önfeledt vidámság,
Már nem tudod milyen az igazi mosolyod.
Szivedből kihal a boldogság.
Nem kell már senkinek a valód
Mindenki másnak elég csak a műmosolyod...