Múló szerelem

Te is, akár midenki más múló tünemény vagy,
Mely azt hittem, nyugton sose hagy,
Nagy volt egykoron a \\\\\\\"lamúr\\\\\\\",
De most életemben a magány nagy úr.
Kihaló félben van szerelmem irántad,
Ez az érzés életemnek más irányt ad.
Bennem a doldok átértékelődnek,
Szavaid és tetteid bennem megpecsételődnek.

Álmomban sokszor előjönnek még képek,
Melyek még mindig fontosak és szépek,
De elmúlnak, hisz ilyen az élet,
S csak emlék marad, hogy szerettelek téged!
Szivem e nagy titkát örökre börtönbe zárom,
Hogy kinyissák, többé már nem várom.
Lassan szerelmemmel kilopódzom életedből,
S megfosztalak az ehhez fűződő kételyektől.

Ha a nagy szerelem egyszer tovaszállt,
Tudni lehet, biztosan fájdalommá vált,
Egyszerű dolgot kell ilyenkor tenni, de nem furcsát,
Bezárni szivünk kapuját, s eldobni kulcsát!