Elszállt a vidámság, nem maradt semmi,
Úgy érzem eljött az idő, mikor el kell menni.
És hogy ezért mit kell tennem,
Egyszerűen csak fel kell vágni az erem.
A lelkem felkészült, s a tervem is megvolt,
Mégis arra keltem, hogy nem vagyok holt.
Még erre sem voltam képes, ez szánalmas
Tudom mit mondok rémes, de az élet unalmas.
Elfogytak a belső erők, örökké ettől rettegtem,
Pedig vannak, kik tudják mit kell tenni értem.
Segítséget tudom tőlük mindig kaphatok,
De a szomorú az, hogy már nem akarok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...