„Minden ami él, az túlságosan...

„Minden ami él, az túlságosan is titokzatos; s te kedvesem számomra örök talány maradsz,
melynek értelme az élet gyönyöreit és a halál borzalmait rejti magában. Ne félj attól, hogy odaadod magadat nekem, mindig vágyni fogok rád és sohasem foglak kiismerni. Mert vajon valóban a miénk-e valaha is az akit szeretünk? Vajon másvalami-e a csók és az ölelés, mint egy gyönyörűséges kétségbeesés erőfeszítése? Még amikor a karjaimba szorítalak, akkor is kereslek; sohasem lehetsz az enyém, mert mindig kívánlak téged, s mert benned a LEHETETLENT és a VÉGTELENT kívánom...”