Mikor először...

Mikor először ragyog minden ember
Forró parazsat hint a szív alá
Elhiszi majd melegen tartja
Míg bevárja élete alkonyát

Mikor először ragyog minden lány szép
Megölelheti rózsa szárát
Követi, amíg tudja fáradó
Lelkének fiatal angyalát

A beton meg a csend s a vágy
Bohócarcokat ölt fel amikor megtalál
A hiba abban van aki vagy épp
Nem abban amit lát
Vagy nem lát

Emlékezel és szemed kitisztul
Ha más nem is látja megtörted a varázst
Gondolataidban folyton
Te vagy, pedig lehetne bárki más

És jobb, ha a kertbe többé már nem mész
Mert a mindig más-más testvér
Elveszett játékaidban
Látja a fenyegető veszélyt

Két szem közül egy
Gyakran folyton a múltba néz
Akad aki ezzel szembenéz
És olyan aki elmenekül előle
Meg kell hogy ismerj majd
Ha a ma végére ért
Tegnapok karma tépi szét
S a szerelem új holnapba lép

Látod, üres az őszi ég, igen
Félrevonva minden fátyol
Esztendők hosszú sorában
Volt év mi a madarak éve volt

És ha letompítjuk a fényeket kissé
Elhallgattatjuk a rádiót
Álmunkból egy valóbb világ nő
De ki ébreszti fel az álmodót?